Tehát már egy ideje elkezdődött a próbaidő az új munkahelyemen, és hát egy darabig hezitáltam, hogy szóljak-e most róla, vagy ha majd már túl vagyunk az egészen, de aztán úgy döntöttem, közben is észben kell ezt tartani. Mert ugye mindenki igyekszik figyelmeztetni, hogy ez nem az én próbaidőm, hanem a cégé és ha valami nem tetszik, még ezalatt lépni kell.  De mondjuk nem tervezem, hogy máris lelépjek, pedig nem mondanám, hogy minden full tökéletes.

Nálam az egyik nagyon fontos tényező volt a váltásnál, hogy két női főnök elfogyasztása után, most ismét férfi főnököm legyen, akit nem lehet olyan szavakkal illetni, hogy hisztis. Ehhez képest egy-két férfiről már az interjún kiderült, hogy pont olyan, mint egy női főnök.

Nem így, Günther, akit választottam. Végül is amiatt is döntöttem az állás mellet, ahogyan őt megismertem az interjún. Visszagondolva, hisztisnek nem tűnt, de azt hiszem nem nagyon tett semmi olyat, amiért plusz pontot kapott volna. Az interjúról elkésett, aztán a második interjún sem mutatott semmi biztatót magáról. Olyannak tűnt, aki mindent kimond és nem mindig foglalkozik azzal, mit gondolnak mások, kivéve, amikor a konfliktusok kerüléséről van szó, mert abban nagy taktikus. Na jó, igazából egy minden hájjal megkent csalónak nézett ki, és ez tetszett. Ezen kívül van egy érdekes személyisége, amit mostantól figyelek. Amikor morcos, akkor nem kedves az emberekkel. Velem egyszer nem volt kedves, de észre sem vettem, csak utólag, mivel szokásom szerint magamba mélyedtem, vagyis ahogy mások mondják lélekben a Holdon éltem. Utólag esett le, de nem foglalkoztam vele, csak azt tűnt fel, hogy elkezdett dicsérgetni, pedig azt sosem szokott, ráadásul jelentéktelen dolgok miatt, hogy pl. hű jegyzőkönyvet is írtam, meg ilyesmi és azt hiszem,  lelkiismeret-furdalása lehetett, emiatt elkezdett egy percre érdekelni, sajnáltam. A dicséret-sorozat az persze nem tartott sokáig, mert én igazán szeretnék láthatatlan lenni, tehát rájöttem, hogy nem kellene annyira faarccal ülnöm, mert aggódik, és így kínos volt. Erre pár napra felhívott és a telefonban elmondta, hogy ügyes vagyok, szóval egy fokkal jobb, mintha mások előtt mondja, de nekem ez is ciki. Elhatároztam, ha legközelebb megdicsérget, megmondom, hogy hagyja már abba, anélkül is szeretem őt. Erre pedig legközelebb megint morci volt,  megkérdezett egy full jelentéktelen dolgot, hogy odafigyelek-e eléggé Ursulára, aki Wulkeprotesdorfban iktat. Hát megmondtam őszintén, hogy nem, az egész iktatás számomra lényegtelen. Erre azt mondta, hogy jó, végülis igazam van; és ennyi.

Volt egy másik érdekes közlése Günthernek, amikor autóval kivitt. Elkezdett gyorshajtani, és nem is esett le, csak éreztem a gyomromban, hogy szinte repülünk az autóval. Igazából nem volt rossz, de alig fogtam fel, azt hittem hirtelen lejtőhöz értünk vagy a jó ég tudja mi van, mivel éppen akkor is a Holdon jártam fejben. Erre megkérdezte, hogy egyébkén nem félek? Én aztán nem - mondtam és aludtam tovább. Később rájöttem, hogy nem figyelek eléggé Günther megnyilvánulásaira és legalább egy kicsivel jobban kell figyelnem, mert még meghalok :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.