Főoldal Inspirációk Tanulás Zenék Filmek Hobbi RSS

Tervek 2018-ra

2018.01.02. 01:33

 

Utálom az év végét és az új évet. Nem elég, hogy év közben is sokat agyalok, ilyenkor meg végképp - még kötelezően is. (Most pl. nem tudok aludni). Szóval visszatekintek az évemre, és legyen az bármilyen, mindig oda jutok, hogy de minek és miért, és mi értelme az életnek. Ezeket hány éves koromig fogom feltenni magamnak? Sajnos mindig arra jutok, hogy a legokosabb az lenne, ha bevennék egy doboz altatót és aludnék örökké. A Dunába nem ugrom, mert hideg és víziszonyom van.

De mik a terveim 2018-ra?

1. Dupla annyi fizetés, mint 2017-ben és feleannyi munka :)

2. Nem agyalni a halálon.

3. Nem spórolok, gyakrabban megyek fodrászhoz, megveszem az összes cuccot, ami tetszik.

4. Sok sportolás, versenyzés - ezzel együtt valami fiúsabb alakot akarok ölteni, túl nőiesnek tartom magam és ez nem illik a lelkivilágomhoz.

5. Önkéntes munka - ez fontos, ettől kicsit jobb embernek érzem magam.

6. A cuki srácokkal nem leszek morcos.

Stb. stb jó lenne sokkal jobb embernek lenni, mint ami vagyok minden tekintetben.

A Business Insider szakértői szerint az alábbi 5 kérdés átnézése után már reálisabb képet kaphatunk eddigi eredményeinkről, és ezek alapján el is kezdhetjük tervezni a jövő évet. Ne feledjük, fő az őszinteség!

Ezt a cikket a nagy álláskeresős oldalról kaptam egy hírlevélben.

Íme az 5 kérdés kiegészítve a saját válaszaimmal:

 

1. Milyen karrier célokat értünk el az idén? 

Végül is, amit kitűztem, nagyjából elértem és ennyi, lehet nem tűztem ki eleget. Nem érzek semmit. Csak ezt a nemzetközi fokozatot tűztem ki és azt, hogy a lehető legtöbb önállóságra törekszem a munkában. Szerintem nálam önállóbb alkalmazott jelenleg nincs a cégnél.

 

2. Sikerült új készségekre szert tennem? 

Hogyne, csak az a baj, hogy ebből keveset használok.

 

3. Ha egyetlen dolgot változtathatnánk abban, ami az idén a munkahelyen történt, mi lenne az? 

Nem túlóráznék.

 

4. Örömmel végeztem a munkám? 

Igen. De sajnos azt veszem észre, hogy az életem elől menekülök a munkába.

 

5. Mit szeretnénk elérni a következő évben és hogyan fogjuk azt megvalósítani?

Sokkal több fizetést akarok - és kevesebbet dolgozni :) Bár a pénz nem tesz boldoggá, de ezt a célt tűztem ki, mert jó lenne ha értékelnék a munkámat. A megvalósítást úgy kezdtem, hogy megmondtam a főnökömnek, kevésnek tartom a fizetésem é túl soknak a munkám :( Ő erre azt mondta, hogy ő szeretné emelni - pár év múlva. Itt faarccal néztem és arra gondoltam, de hát hol leszek én pár év múlva?

 

 

Nem tudom, létezik-e valójában a hysteria siberiana nevű betegség, ami a szibériai parasztokat sújtja. Ami azt jelenti, hogy dolgoznak, dolgoznak, aztán meghal bennük valami, gyalog elindulnak nyugat felé, és addig mennek, míg holtan nem rogynak össze. De amúgy ez a betegség maga a könyv történetének szimbóluma.

hd1.jpg

 

A regény Hadzsime életét meséli el tinikorától a harmincas éveinek végéig. Szerintem ebben a könyvben ő az író maga, ugye erre utal több önéletrajzi utalás, mint minden regényében, nem mintha irodalomtudós lennék, így marad ez az én szerintemem. Hadzsime, viszonylag jómódban, egy kis városban nőtt fel, ahol a legjobb, és sokáig egyetlen barátja egy Simamoto nevű lány volt. Simamoto szintén egyedüli gyermek volt, aki rossz lába miatt bicegve járt. A két gyerek mindig együtt volt, beszélgettek és Simamotoék lakásán zenét hallgattak. Aztán más iskolába kerültek, Hadzsime családja pedig el is költözött a környékről és ez a barátság, vagy első szerelem megszakadt. Hadzsime megházasodott, két kislánya született, és gazdag, de üzleteiben nem feltétlenül tiszta apósa segítségével dzsesszbárokat nyitott. Közben persze Simamotot sosem tudta elfelejteni, házassága előtt minden lányban őt kereste, de később is sokat gondolt rá, habár nem érzi magát boldogtalannak.

Aztán egyszercsak felbukkan a bárjában Simamoto és minden megváltozik.

Mintha azt sugallaná a könyv, hogy mindenki számára létezik egy igazi társ, és ha már megvan, akkor senki más nem lehet tökéletes. Vagy csak ezt hisszük? És ez a ragaszkodó hit lenne a nem szibériai ember hysteria siberiana-ja?

Ugyanakkor vannak olyanok, mint Izumi, akik végérvényesen megbántódnak és kiüresednek, kitaszíttatnak a társadalomból. De ez a szál igazán nem kerül kibontásra ebben a történetben.

Számomra egészen hihetetlen Simamoto felbukkanása, de nem is az, hanem az egész személye olyan homályos, inkább valami képzelgés. Azt gondolom, Hadzsime inkább szenved hysteria siberianaban, vagy valami hasonlóban és igazából 36 éves korára elindul, hogy meghaljon.

A könyv nem zárul semmi jóval, pontosan ezek az utolsó mondatai:

Bemegyek a szobájukba, fölemelem a takarójukat, megsimogatom alvástól meleg testüket, és bejelentem az új nap kezdetét. Ezt kell tennem. De valahogy képtelen voltam felállni az asztaltól. Elszállt belőlem minden erő, mintha valaki a hátam mögött kihúzta volna belőlem a dugót. Két tenyerem közé fogtam az arcomat.

Ennyi és nem több. Nincs kimondva, de szerintem Hadzsimének itt elfogy az ereje és nem tudom meghal-e, de hogy nevezhetjük ezt követő életét életnek, vagy amit elképzelünk a jövőjére, az minden csak nem az a teljesnek nevezett élet.

 

Szputnyik, szívecském!

2017.12.27. 22:48

 

Szinte megijedtem, hogy egy újabb Norvég erdő ez a könyv, pedig azért vettem meg, mert a fülszöveg szerint arról szól, hogy egy lány beleszeret egy idősebb üzletasszonyba. De amúgy erről is szól.

img_20171224_204842_hdr.jpg

Igazából egy újabb Kafka tengerpartont, vagy Birkakergető nagy kalandot olvasnék szívesen, ami úgy magába ránt, átélem a szimbólumokat - ezt ebben a könyvben nem találtam. Legalábbis a nagy részében nem, de a könyv végére érdekes módon előkerült, ami máskor szokásos módon vonul végig a regényen, azaz, hogy van valaki, aki már életében annyira kiüresedett, hogy akár halott is lehetne. Úgy tűnik ezekért a karakterekért szeretem az írót. Mintha úgy íródott volna a könyv: Murakami írni akart egy újabb Norvég erdőt, de aztán az utolsó 30 oldalon elszállt az agya és befordult szokásos világába - na ez, ami még megmentett nekem is valamit ebből. De attól ez még nem egy birkakergető nagy kaland.

Három szereplőről van szó, akik reménytelenül szeretik egymást, és köztük egy, gyakorlatilag képtelen a szerelemre. A háromból egy szereplő férfi, ő szokásos módon rengeteg nővel teremt iszonyú felületes és jellegtelen kapcsolatot, de végül is - miután ő az író megkönyvesülése - ő az aki megérti hármuk kapcsolatát, felfogja külön világaik szinte lehetetlen átjárhatóságát.

Szerző: rub_icon

Szólj hozzá!

Címkék: könyv

Idén sem írtam eleget

2017.12.27. 17:24

 

Idén sem írtam eleget erre a blogra, helyette rengeteget dolgoztam. Eltervezek mindenfélét, több dolgot is bevállalok egyszerre, és ennek igazából nincs mindig olyan jó eredménye, mint amit szeretnék, csak valami közepes. És aztán csak azt érzem, hogy még mindig kevés vagyok, még mindig nem értem el, amit szeretnék. De talán, addig jó, amíg vannak még célok, mert aztán, mire lesz jó az életem, ha már semmim sem marad?

Bár megdicsérhetném magam, mert amit kitűztem, hogy nemzetközi könyvelő leszek, az már megvan, és igyekeztem emellett angolozni is, habár nem eleget. Emellett úton vagyok afelé, hogy szakértő legyek - erről valamiért nagyon álmodtam régen és persze, azért még most is. (De időnként már kételkedem, hogy minden olyan hasznos-e, amibe belevágok, mint azt képzelem).

Na és most, mibe vágtam bele? A Spartan Race-be. Még nem meséltem el elég embernek, tehát itt is közzéteszem. És hogy mi is ez? Ez lenne a csúcsa annak, amit az edzőteremben végzek, .. és hát mindig is spártai harcos akartam én lenni. Vannak ugyan saját kedvenc edzőim, de nekem ez sem elég, itt van még Domonkos Dávid, aki a gép előtt is motivál. Tulajdonképpen együtt készülünk a versenyre, csak térben és időben máshol :)  Nézzétek meg a videót, ebből minden kiderül:

 

Tervek 2017-re

2017.01.01. 20:23

Mivel a 2016-os posztot eléggé lerövidítettem, ezért itt tárgyalok még néhány kimaradt dolgot, de alapvetően ez is most a 2017-es évre vonatkozó fogadalmak posztja. Közben nosztalgiából ránéztem, miket írtam egy évvel ezelőtt. Ilyenkor jövök rá, hogy sokkal több dolgot kellene írnom itt magamról, mert egyébként, szinte minden emlék, gondolat az enyészeté lesz, legalább maradjon meg belőlem itt valami. Sajnos gyakran akkor van ihletem írni, amikor rosszul érzem magam, ezt magam mögött kellene már hagynom.

 

1. a tanulás

Letettem a tanácsadói záróvizsgát 2016 februárjában. Más nem volt, év végén kezdtem egy új tanfolyamot, de még vizsgák ott nem voltak. Cél 2017-ben minden IFRS vizsgát sikeresen letenni - a záróvizsgát is szeretném az évben behúzni

2016 éve a nyelvtanulásé lesz! - idézem magamat egy tavalyról :) Hát ez lehetett volna jobban is, de végül is elég sokmindent megtettem, ezzel együtt 2017 is a nyelvtanulás éve lesz.

 

2. önkéntes munka

2015.ban összesen 24 alkalommal önkénteskedtem, vagyis jóval több időt foglalkoztam vele, mint 2014-ben, azonban 2016-ban már minden szabadidőm az önkéntes munkára ment, ami kb. 70 alkalom lehetett. 

2017-ben legalább tartani szeretném ezt a mennyiséget, növelni szerintem nem fogom.

 

3. munka

2015 év elejét rögtön egy munkahelyváltással kezdtem, ami egyrészt jó döntés volt szakmai fejlődés terén. Egyéb okokból nem voltam teljesen elégedett és elő is fordult párszor, hogy nagy volt a kísértés a felmondásra, de végül is maradtam még 2016-ban is kb. fél évet. Néhány ügyfélhez nagyon kötődtem, nagy fájdalom volt a váltás.

Tavasz végén, nyár elején váltottam munkahelyet, nemcsak egy jobb lehetőség miatt, hanem több pénzért is. Ez a munkahely emberileg azonban nem jött be, habár egy nagy belvárosi iroda, ennyire egyedül már rég éreztem magam ekkora létszám között.

Azóta rájöttem, hogy már ezt a fizetést is bárhol elkérhetem, de még nem tudom, mi lesz a jövőben. Még szakmailag fejlődnöm kell.

 

4. sport

A sportolást sikerült majdnem végig folytatnom 2016-ban, volt 2 hónap kihagyás egy csonttörés miatt, ami az életemben az első törés, nem volt kellemes.

Annyi változás történt, hogy a kettlebell és a spinning az év második felében ritkult, és inkább a cross fittre és a boxra koncentráltam.

 

5. szabadidő

Nos, hát erre is szántam időt. Csak háromszor voltam moziban, egyik egyik, másik randiféle volt, de elment a kedvem az ismerkedéstől. Ennek megint az emberi oldala miatt, sajnos olyan emberekkel tudok ismerkedni, akiket csak a pénz érdekel, vagy külföldön éltek, vagy valami miatt teljesen idióták, semmit sem értenek a világból, vagy érzékelnek.

Sorozatok terén 2015-ben nagy kedvencem a Show Me a Hero volt. Jó hogy ezt tavaly leírtam, mert totál úgy rémlett, hogy én ezt még idén láttam. Na szóval 2015-ben nagy kedvencem volt Oscar Isaac, de 2016-ban már a Vinylt, a Pastát, a Wayward Pines második évadát és a Westworldöt néztem. Igazából már nem akarok túl sok időt szánni a képernyőre meredve, ez a legegyszerűbb kikapcsolódás, ha már az olvasás sem megy.

 

A könyveket nem sorolom, van ebook-olvasóm, nem kell növelnem a tárgyak számát magam körül. Gyakran félbehagyok egy könyvet, vagy csak elfelejtem befejezni.

 

Nagyjából ennyi jut eszembe az évről :)

Kimaradt idén is az utazás, a nyaralás is, ennek oka az álláskeresés volt, de ha 2017-ban nem leszek túl fukar magammal, akkor ez nem így lesz, már an is egy tervem egy hétvégi utazásra - de csak tavasszal.

süti beállítások módosítása