Főoldal Inspirációk Tanulás Zenék Filmek Hobbi RSS

A Terror

2018.12.28. 18:56

Ez a Terror egy olyan sorozat, amit az első rész után azt gondoltam, nem akarom nézni, de érdekel, és nem is a sorozat, hanem a történet, hogy mi lett az emberekkel és miért. De közben meg nagyon nem akartam nézni és mégis néztem, amennyire bírtam. És nem is csak ez a borzalmas, hanem az, hogy nincs menekvés, sem a szereplőknek, sem nekem, már beépült a gondolataimba, észrevétlenül mindig ott van valami kis morzsa, hogy még egy cikknek és még egy cikknek még utána nézzek, hogy mi is történt és miért, és milyen lehetett.

 

Azt mondták, hogy négy téllel azelőtt más inuitok 40 kob-lu-nával találkoztak, akik egy csónakot vonszoltak magukkal dél felé. A vezetőjük egy magas és erőteljes testalkatú ember volt, távcsővel. Gesztusokkal kommunikáltak, s elmondták, hogy a hajóikat összeroppantotta a jég, ezért délre tartanak, remélve, hogy elejthetnek néhány rénszarvast. Amikor a következő tavasszal az inuitok visszatértek, 30 tetemet találtak a szárazföldön, s további 5-öt egy szigeten, egyeseket sátrakban, másokat kint, ismét másokat egy felfordult csónak alatt.

Ezen felül, még mint a fenti idézet is mutatja, a leírások szövegére is sokat gondolok, megnéztem a festményeket, rézkarcokat képeket, amiket a tragédiáról készítettek. De most már elég volt, szeretném kicsit elfelejteni, nem volt ez a sorozat jó ötlet így az ünnepekre, belátom, mert nagyon megrázott a tengerészek sorsa.

Idén olvastam Dan Simmonstól a Hyperiont, de most ezt a könyvét nem tudnám bevállalni, holott tökéletesen értem a buzgalmát, amiért erről könyvet írt, én már így is túlságosan belemerültem ebbe, nem kellene.

Szerző: rub_icon

Szólj hozzá!

Címkék: sorozat

 

"A nehéz gyerekkor olyan, mint egy láthatatlan ellenség: soha nem tudhatjuk, mikor sújt le ránk."

Emiatt a mottó miatt vettem meg, olvastam el. Letehetetlen, de az elején, közepén megijedtem, mennyire pontosan írja le a nehéz gyerekkor természetrajzát. Hogy ez ennyire pontos képletként működik, megírt forgatókönyv? Aztán ijesztő lett, végül szörnyű.

e_s_ve_get_e_r_a_maga_ny_jpg_bor.png

A szerető családban növekvő Liz, Marty és Jules élete tragikus hirtelenséggel megváltozik. A testvérek intézetbe kerülnek, ahol eltávolodnak egymástól. Liz és Marty a maga módján alkalmazkodik az új környezethez, Jules, a történet elbeszélője azonban magába zárkózik. Egyedül a még nála is magányosabb Alvával köt barátságot, és csak évekkel később jön rá, mit is jelent neki a lány. Felnővén mindhárman azt hiszik, sikerült feldolgozniuk a traumát, ám a múlt sebeit nem olyan könnyű begyógyítani. Jules az apjuk álmát akarja görcsösen megvalósítani. Marty sikeres emberként kényszercselekvések rabságában él, az ellenállhatatlan Liz kínzóan szorong a csalódásoktól való félelmében. Jules végül találkozik élete szerelmével, s ezzel új fejezet kezdődik az életében: véget ér a magány, a férfi rátalál önmagára, és talán a testvérek megint közelebb kerülhetnek egymáshoz.

Szerző: rub_icon

Szólj hozzá!

Címkék: könyv

 

Már nem is részletezem naponként a második hetemet, elég annyi, hogy az elsőnél durvább volt. Valószínű a kimerültség, vagy alapból ilyen a személyiségem, de totálisan ingerült vagyok ebben a helyzetben. A cégek nőnek, duplázódik a munka és az én életem fogy egyre. Hová lehet még ezt fokozni?

Nézegetem az álláshirdetéseket, hátha kirúgnak, (vagyis, ha felmondanának jobban járnék, mintha én tenném). Az önbecsülésemnek nem tenne jót, de van egy pont, amikor már olyan közömbössé válik az ember. Az a baj, hogy ilyen állások vannak tömegével, amim nekem is van.

Eddig olyan fantasztikus a 2018!

 

Negyedike

Munka. Nem haladtam, mindenbe belekaptam, jöttek a telefonok, emailek, semmit sem tudtam igazán befejezni, amit terveztem.

Rossz kedvem van, a felmondáson agyalok, hisztizek. Ez nem az én napom. Ez nem az év eleje miatt van, hanem van ez az összeszorító érzés a mellkasomban folyamatosan, nem múlik.

 

Ötödike

 

Folytatódik a rossz-nap sorozat, hiszti,depresszió, elvonulok, mert szorít a mellkasom, szerencsére csak 14-ig dolgozom, a  suli miatt. Tehát délután iskola, ez azért feldob némileg. Az új tanár élete az alkohol körül forog, szenvedélyes alkoholgyűjtő, mikor azt mondja már csak 2 percet beszél még egy óráig nyomja a különböző alkoholokról.

Óra után még elértem az esti fél kilences edzést, így legalább jól zártam a péntek estét.

 

Hatodika

Szombat, önkénteskedés, ebéd az állatkertben, séta a szabad levegőn, beszélgetés - olyan vagyok, mint egy igazi ember. Délután átmegyek robotba - munka éjfélig - de azért szuper, nyugi az irodában, végre egyedül.

 

Hetedike, Vasárnap

Korán kelés, cross edzés. "Kedvenc haverom" ilyenkor nem jár, és ma pont alkalmam nyílt megismerkedni egy másik sráccal. Lehet, hogy ebben az évben rám jön a társalgás idegenekkel?

Aztán bevásárlás az ebédre. Délután a nagy lustálkodás, angolozással az ágyban.

Megnéztem az Ida című művészfilmet, egészen lekötött, mostanában pedig alig érdekel film.

Este Jared Letot hallgatom. Néhol egész tinilányos, de mindegy. Az emosakat azért inkább ignorálom, most az nem kell.

 

 

 

Január elsején egy szuper edzéssel zártam az év első napját. Amikor megérkeztem az edzőterembe, a lányok lelkesen beszélték, hogy az is motiválta őket, hogy az év első napjai meghatározzák az évet. Szóval az elseje = január, másodika = február stb. Ezt a hiedelmet/ vagy babonát :) már én is hallottam és hiába a hitetlenségem, azért szoktam gondolni erre minden év elején. Csak az a baj, hogy sosem jegyzetelek, így nem adnak semmilyen tanulságot aztán az évemre. De most!

 

Elseje

Nagyon sokáig aludtam, habár ezt nem szerettem volna, de mindig úgy vagyok vele, hogy ha jön egy kis szünet és nincs a kényszer a korai kelésre, akkor átállok a hajnali 1-2-3 óráig ébrenlétre, majd a délelőtti hosszas alvásba. Ezt nagyon nem szeretem, de bárhogy is, így alakul. Ilyenkor kihagyom a reggelit, mert olyan közel az ebéd. Egy rövid tornával indítottam a napot, aztán csomagoltam, mert délután utaztam Budapestre. Az út szörnyű volt, mindig ideges vagyok attól, ha vissza kell jönnöm. Szinte mindig van baleset az autópályán, vagy valamiért nincs haladás. Az esti edzést éppen elértem, az jó volt. De nehéz is, mivel majdnem 2 hét kimaradt, fájt a derekam a kettlebelltől. Aztán hazaértem kb. 21 órára - és az alvás nem ment, de kimostam egy adag ruhát.

 

Másodika

Hétkor keltem, főztem egy teát és kiporszívóztam a lakást, majd fel is mostam, ahol kell. Aztán indultam a szokásos önkéntes munkámra. A kert szép volt, de semmi télies élmény, mint ahogy volt pár éve, ehelyett minden csupa sár. Kicsit untam az önkénteskedést, mert az esős időjárás miatt nem volt tennivaló. Ebédeltem, majd meglátogattam a Karácsonykor született kis gorillát. Sajnos csak kivetítőn lehetett látni, meg kordonnal el is van zárva, de jó ez így, nem kell zavarni az állatokat. Utána meglátogattam a szurikátákat, az eső miatt ők is behúzódtak az ablakból figyeltek valamit nagyon.

Munka után elmentem bevásárolni, óriási leárazások, de túl hosszú sorok is. Egy dolgot akartam azért így is venni, edzőruhákat, mert azokat állandóan mosni kell, sosincs elég és valahogy ki is kopnak a hordhatóságból. Mivel ezek nem olcsó ruhák, féláron érdemes beszerezni.

Este ismét edzés, még mindig nehéz volt, de sokkal jobban bírtam, mint azok, akik nem jöttek el elsején és az elsejei magamhoz képest is jó voltam.

Még muszáj elmondanom, hogy másodikán összetört a szívem. Kicsit nevetséges leírni, de így alakult és mivel még harmadikán is ezen bosszankodom, ez szempont. Úgy volt, hogy úgy november végén, vagy december elején, már nem is emlékszem :) - feltűnt egy srác az edzésen, és mindig a nyomomban volt, mindig nagyon udvarias volt, úgy futott utánam, elpakolta helyettem az edzőcuccaimat - és én ehhez a figyelemhez hozzászoktam, nagyon hízelgő volt. Tudni kell, hogy én nem szoktam az edzésen ismerkedni és ritkán is beszélek bárkivel, mivel éppen odaérek bemelegítésre és edzés alatt meg ugyebár edzek. Egyébként az introvertált személyiség mintapéldánya vagyok, ez a srác pedig pont az ellenkezője. Ő mindig a középpontban van. Na mindegy, úgy hozzászoktam, hogy valaki beszél hozzám, hogy egy idő után igényeltem is és időnként direkt korábban mentem, hogy még a bemelegítés előtt köszönjek neki. Meg egy kicsit több edzésre is mentem, mint szoktam. És aztán jött a nagy ünnepi szabi :) Elsején nem jött, másodikán jött, de úgy tűnik amíg nem voltam felszedett még 2-3 lányt (mármint erre a cukiskodásra, amit velem is szokott tenni az edzésen), ami már így szinte hárem és ez most nem tudom mimet törte össze a hiúságomat, vagy a szívemet, de nem jó érzés. Szerintem röhögne mindenki, akinek elmesélném, úgyhogy lehet nem is fogom.

Este nem tudtam aludni. Nem a fentiek miatt, de jöttek a halálgondolatok, pedig megfogadtam, hogy küzdök. Megnéztem pár TEDx előadást mire elaludtam. Kb. reggelre.

 

Harmadika, Szerda

Dolgozni mentem a real world-be, pontosan 7:17-kor keltem, ami azt jelenti, hogy 10 percet késtem az évi első munkanapomon, mivel nem bírtam átállni az éjszakázásból.

Mint mindig, a munkahelyen év eleji káosz, értelmetlen első meeting stb. És lecseszett a főnököm. Mit gondoltok miért? Mert az ünnepek alatt készültem az év elejére, és az ügyfeleknek írtam egy 10 oldalas tájékoztatót, amit ki is küldtem. Szóval, ha nem teszel semmit az ügyfelekért, az lenne a jó? Nem, nem így van, szerintem féltékeny a főnököm és ezt nem csak ma vettem észre. Délutánra azért összeszedtem magam, és mondtam neki, hogy még mikre kellene szerintem figyelni az irodában stb. Nem hiszem, hogy az lenne a jó irány, ha mindenki le@rna mindent, mint a csajok.

Este iskola volt. Lehetett jelentkezni nyelvvizsgára, habár fogalmam sincs mikor készülnék ide, de mivel 3-a jelentkezési határidő - kitöltöttem a jelentkezést, aztán meglátjuk. Tehát ma vakmerő voltam. És még páran a csoportból, aztán kicsit pezsgőztünk is. Ez és persze a társaság feldobott.

 

 

Tervek 2018-ra

2018.01.02. 01:33

 

Utálom az év végét és az új évet. Nem elég, hogy év közben is sokat agyalok, ilyenkor meg végképp - még kötelezően is. (Most pl. nem tudok aludni). Szóval visszatekintek az évemre, és legyen az bármilyen, mindig oda jutok, hogy de minek és miért, és mi értelme az életnek. Ezeket hány éves koromig fogom feltenni magamnak? Sajnos mindig arra jutok, hogy a legokosabb az lenne, ha bevennék egy doboz altatót és aludnék örökké. A Dunába nem ugrom, mert hideg és víziszonyom van.

De mik a terveim 2018-ra?

1. Dupla annyi fizetés, mint 2017-ben és feleannyi munka :)

2. Nem agyalni a halálon.

3. Nem spórolok, gyakrabban megyek fodrászhoz, megveszem az összes cuccot, ami tetszik.

4. Sok sportolás, versenyzés - ezzel együtt valami fiúsabb alakot akarok ölteni, túl nőiesnek tartom magam és ez nem illik a lelkivilágomhoz.

5. Önkéntes munka - ez fontos, ettől kicsit jobb embernek érzem magam.

6. A cuki srácokkal nem leszek morcos.

Stb. stb jó lenne sokkal jobb embernek lenni, mint ami vagyok minden tekintetben.