Két napja éjszaka, arra ébredtem, hogy a jobb vállamtól lefelé lebénultam és nagy fájdalmaim vannak. Felhívtam az ügyeletet, ahol elmondták, melyik kórházba kell mennem. A kórházban megállapították, hogy a vállamban eltört egy csont, vagy kificamodott és a fájdalomtól nem tudom mozgatni a karom. Kaptam fájdalomcsillapítót. Nem készítettek röntgen felvételt, emiatt átküldtek egy másik kórházba. Ott elkészítették a felvételt, így reggelre kiderült, hogy minden csontom ép és nincs ficamom, hanem gyanús dologról van szó, így jött a CT vizsgálat.

A vizsgálatok után elmentem dolgozni, de annyira hatott a fájdalomcsillapító, hogy elsőre eltévedtem az úton, de legalább a jó úton haladtam az ellenkező irányba. Persze nem nagyon tudtam dolgozni, mert nem valami ügyes a balkezem. A gyógyszerek meg mindenre hatottak, csak a fájdalomra nem.

Eddig nem álom volt, hanem a sajnos a valóság, ez azután jött, hogy hazajöttem és elaludtam, de csak úgy félig ébren, félig álomban, mert a fájdalmak nem múltak.

Az álmom meg akarta szüntetni a fájdalmat.

Az első részben a fájdalom változatos virágcsokrok tömege volt összekeverve és az volt a feladatom, hogy azonosítsam és rendezzem őket. Ezt részben meg tudtam tenni.

A második részben a fájdalom különböző azonosítatlan összegek halmaza volt, a feladatom volt ezeket megnevezni és lekönyvelni. Ezzel ismét a következő felébredésig küzdöttem és részben meg is oldottam.

Reggelre nem múltak el a fájdalmaim, de már el tudom viselni a gyógyszer nélkül, valószínűleg kezdek hozzászokni, mást nem is tehetek. Még nem tudni, mi a bajom, az MRI vizsgálatra várólista van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.