Sziasztok! Év vége van, itthon vagyok. Akkor végig is nézek, mi mindent csináltam 2019-ben.

Már év eleje óta tudom, hogy elszúrtam az évet, túl sok munka szakadt rám, nem ritkán napi 12 órák és mindez semmi megbecsüléssel. A világ egyik legnagyobb nemzetközi cégénél dolgozom, pár éve még lehetetlennek tűnt, hogy ez így lesz, de így lett. Sajnos a sok munka nem mindig jár boldogsággal, ugyanakkor elfoglal és általa olykor egy időre minden más probléma megszűnik. Emellett kedvenc helyem is alkalmazott immár nem csak önkéntes pozícióban, de ettől még idén is rengeteg időt fordítottam az önkéntes munkára is.

Kisebb csodának tűnik, de én ezen körülmények között is elolvastam azért havonta egy-két könyvet. Most bemutatom ezek közül a legjobbakat:

1. Donna Tartt - A titkos történet (és az Aranypinty)

Minden azzal kezdődött, hogy kaptam egy ajándékjegyet az Aranypinty című filmre. A mögöttem ülő sorban egy csoport ült, a film után kifelé hallottam őket lelkesen beszélni a könyvről. Elhatároztam, hogy elolvasom én is. Éppen akkor hirdettek meg egy kisebb összejövetelt az egyik üzletben és gondoltam, ott akkor majd meg is veszem. De aztán, pont ez a könyv már nem volt készleten, hanem az írónő egy másik könyve A titkos történet várt az egyik polcon. Végül mégis az Aranypintyet olvastam el előbb ebook formában. Nem bírtam letenni és amint véget értem vele, egyből jött A titkos történet. Ezt már nemhogy nem tudtam letenni, de letaglózott. Azt hiszem A titkos történet zseniális, annyira ritkán kerül a kezembe ilyen könyv, aminek úgy érzem a hatása az egész életemen végig kísér majd. Egyszerűen beette magát a fejembe és miután kiolvastam, nem tudtam magam mögött hagyni. Mintha én is része lennék a történetnek, mintha az enyém lenne és mostantól nekem is tovább kell élnem a titkos történet tudatával.

Öten voltak. Megközelíthetetlen, titokzatos kis csoport a vermonti egyetemen. Ebbe az elit társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia, a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk hatására nemcsak tanulják, át is élik az ókori görög kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat és a véráldozatot. De amikor megszegik a társadalmi és erkölcsi törvényeket, átlépik a határokat, életük örökre megváltozik. Saját bőrükön tapasztalják, hogy nem ölni nehéz, hanem tovább élni.

2. Benedict Wells - Beck utolsó nyara

Egy 37 éves középiskolai tanárról szól, aki nem ilyen sorsról álmodott és álmodik, de sajnos nem eléggé tehetséges, vagy tehetséges, de nincs benne meg az a plusz, ami kiemelné. Az a durva ebben a könyvben, hogy egy fiatal srác írta és nem hiszem el, de ahogy olvasod elképesztő, hogyan tudta olyan fiatalon átélni egy szinte középkorú ember életközép-válságát. A végén azért megérted, miért.

Egy szerelmi bánattól szenvedő, kiégett tanár, egy afronémet férfi és egy litván zenei csodagyerek élete nagy utazására indul Münchenből Magyarországon és Kelet-Európán át Isztambulba. Útjukat végigkíséri egy lány, mindannyiuk erotikus álmainak tárgya, egy pincérnő és egy litván család rejtélyes múltja. Különös őrangyalként vigyáz rájuk Bob Dylan, az öregedő rocksztár, kinek halhatatlan dalai zenei aláfestésként színezik át életüket. Az 1984-ben született német Benedict Wells 2003-ban, miután elvégezte a középiskolát, Berlinbe költözött, de nem iratkozott be az egyetemre, hanem inkább megírta első, a Beck utolsó nyara című regényét, és azonnal hangos sikert aratott vele egész Európában. 

3. Ian McEwan - A Chesil-parton

Meséltem pár embernek, hogy ez a könyv egy kudarcról szól. Egy fiatal, szerelmes pár összeházasodik és nem sikerül a nászéjszakájuk. Tapasztalatlanok és türelmetlenek, szóval nem jön össze. Másnap reggel elválnak útjaik és soha többé nem látják egymást. Azt hiszem, nagy értetlenkedés követte eddig, akinek meséltem, hogy ez a könyv nekem tetszik. De, ugyebár léteznek ilyen életre szóló hibák, és lehet itt elemezgetni, hogy mi miért történt. Ez is egyfajta titkos történet.

1962 júliusában egy fiatal szerelmespár az esküvője napján megérkezik egy tengerparti hotelbe. Minden tökéletesnek látszik - a kilátás, a pazar vacsora, a finom bor -, a fiú nem sejti, hogy a lány szörnyű titkot hordoz. Mindketten félnek a közelgő nászéjszakával kapcsolatos érzéseikről beszélni, és egyikük sem tudja még, hogy e néhány óra történései egész életükben kísérteni fogják őket...

 4. Muriel Barbery - A sündisznó eleganciája

Ezt a könyvet még év elején olvastam, tehát az idei legrégebbi élmény. Minden jól halad a könyvben, beszippantott, szórakoztatott, de aztán az utolsó oldalakon adott egy pofont.

Az ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér, tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét. A tizenkét éves Paloma, az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, azt tervezi, hogy a tizenharmadik születésnapján felgyújtja a lakásukat, majd véget vet az életének. Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba költöző dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket..

5. Murakami Haruki - tánc, tánc, tánc

A Birkakergető nagy kaland folytatása, szóval Murakami egyik jobb könyve szerintem, már csak a birkaember miatt, mivel ő az egyik kedvenc karakterem, Idén elolvastam a Különös könyvtárat is, ami szintén birkaemberes sztori (de igen rövidke). Összességében, azért arra jutottam, hogy majd elő kellene vennem újra a Birkakergetőt, mert az jobb volt.

Ha valaki nem olvasott még Murakami-regényt, ne a magyarul most megjelent Tánc tánc tánc-cal kezdje. A legfőbb ok: a könyv gyakorlatilag folytatása a korábban írt Birkakergető nagy kaland-nak. Előzmények nélkül is érthető minden, de jobb sorban haladni. Már csak Birkaember miatt is. A Tánc tánc tánc-ban minden megvan, amiért Murakamit kedvelni lehet - képzelet és valóság keveredése, magányos hősök, titokzatos természetfölötti események, meditatív nyomozás, spagetti és sok zene -, gyakorlott Murakami-olvasók nem fognak csalódni.

6. Harper Lee - Ne bántsátok a feketerigót!

Mintha visszarepültem volna az időben, gyerek vagyok és a Huckleberry Finnt olvasom. Szuper könyv gyerekekről, akiknek az apja egy fekete embert véd.

Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy testvérpár, Jem és négy évvel fiatalabb húga, Scout. Az őket anya nélkül nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a bíróságon. Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések, nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát. A gyerekek élete is gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja immár elkerülhetetlen számukra...

7. Marina Lewicka - Eperföldek

Aki, mint én, sosem volt vendégmunkás Angliában, végre megtudhatja ebből a könyvből, milyen lehet is az. És hogy, mi is a globális gazdaság.

A festői szépségű angliai mezőn két lakókocsi álldogál, egy a férfiak, egy a nők számára. Lakóik bevándorlók, akik a világ legkülönfélébb tájáról érkeztek nagy reményekkel és vágyakkal. Andrij, az ukrán bányászfiú a régi rendszer gyermeke, míg a csinos, fiatal Irina már az új Ukrajnát képviseli – gyanakodva kerülgetik egymást. Aztán ott vannak még a lengyelek, a Bob Dylan-rajongó Tomasz, az apró, de terebélyes Jola, és ájtatos unokahúga, Marta; két kínai lány, akik közül az egyik nem is kínai; a bájos Emanuel Malawiból; valamint a mindig titokzatos Vitalij. Mind epret szedni jöttek az idillien szép, zöld Angliába.

Ez a Terror egy olyan sorozat, amit az első rész után azt gondoltam, nem akarom nézni, de érdekel, és nem is a sorozat, hanem a történet, hogy mi lett az emberekkel és miért. De közben meg nagyon nem akartam nézni és mégis néztem, amennyire bírtam. És nem is csak ez a borzalmas, hanem az, hogy nincs menekvés, sem a szereplőknek, sem nekem, már beépült a gondolataimba, észrevétlenül mindig ott van valami kis morzsa, hogy még egy cikknek és még egy cikknek még utána nézzek, hogy mi is történt és miért, és milyen lehetett.

Azt mondták, hogy négy téllel azelőtt más inuitok 40 kob-lu-nával találkoztak, akik egy csónakot vonszoltak magukkal dél felé. A vezetőjük egy magas és erőteljes testalkatú ember volt, távcsővel. Gesztusokkal kommunikáltak, s elmondták, hogy a hajóikat összeroppantotta a jég, ezért délre tartanak, remélve, hogy elejthetnek néhány rénszarvast. Amikor a következő tavasszal az inuitok visszatértek, 30 tetemet találtak a szárazföldön, s további 5-öt egy szigeten, egyeseket sátrakban, másokat kint, ismét másokat egy felfordult csónak alatt.

Ezen felül, még mint a fenti idézet is mutatja, a leírások szövegére is sokat gondolok, megnéztem a festményeket, rézkarcokat képeket, amiket a tragédiáról készítettek. De most már elég volt, szeretném kicsit elfelejteni, nem volt ez a sorozat jó ötlet így az ünnepekre, belátom, mert nagyon megrázott a tengerészek sorsa.

Idén olvastam Dan Simmonstól a Hyperiont, de most ezt a könyvét nem tudnám bevállalni, holott tökéletesen értem a buzgalmát, amiért erről könyvet írt, én már így is túlságosan belemerültem ebbe, nem kellene.

"A nehéz gyerekkor olyan, mint egy láthatatlan ellenség: soha nem tudhatjuk, mikor sújt le ránk."

Emiatt a mottó miatt vettem meg, olvastam el. Letehetetlen, de az elején, közepén megijedtem, mennyire pontosan írja le a nehéz gyerekkor természetrajzát. Hogy ez ennyire pontos képletként működik, megírt forgatókönyv? Aztán ijesztő lett, végül szörnyű.

A szerető családban növekvő Liz, Marty és Jules élete tragikus hirtelenséggel megváltozik. A testvérek intézetbe kerülnek, ahol eltávolodnak egymástól. Liz és Marty a maga módján alkalmazkodik az új környezethez, Jules, a történet elbeszélője azonban magába zárkózik. Egyedül a még nála is magányosabb Alvával köt barátságot, és csak évekkel később jön rá, mit is jelent neki a lány. Felnővén mindhárman azt hiszik, sikerült feldolgozniuk a traumát, ám a múlt sebeit nem olyan könnyű begyógyítani. Jules az apjuk álmát akarja görcsösen megvalósítani. Marty sikeres emberként kényszercselekvések rabságában él, az ellenállhatatlan Liz kínzóan szorong a csalódásoktól való félelmében. Jules végül találkozik élete szerelmével, s ezzel új fejezet kezdődik az életében: véget ér a magány, a férfi rátalál önmagára, és talán a testvérek megint közelebb kerülhetnek egymáshoz.

Már nem is részletezem naponként a második hetemet, elég annyi, hogy az elsőnél durvább volt. Valószínű a kimerültség, vagy alapból ilyen a személyiségem, de totálisan ingerült vagyok ebben a helyzetben. A cégek nőnek, duplázódik a munka és az én életem fogy egyre. Hová lehet még ezt fokozni?

Nézegetem az álláshirdetéseket, hátha kirúgnak, (vagyis, ha felmondanának jobban járnék, mintha én tenném). Az önbecsülésemnek nem tenne jót, de van egy pont, amikor már olyan közömbössé válik az ember. Az a baj, hogy ilyen állások vannak tömegével, amim nekem is van.

Eddig olyan fantasztikus a 2018!

Negyedike

Munka. Nem haladtam, mindenbe belekaptam, jöttek a telefonok, emailek, semmit sem tudtam igazán befejezni, amit terveztem.

Rossz kedvem van, a felmondáson agyalok, hisztizek. Ez nem az én napom. Ez nem az év eleje miatt van, hanem van ez az összeszorító érzés a mellkasomban folyamatosan, nem múlik.

Ötödike

Folytatódik a rossz-nap sorozat, hiszti,depresszió, elvonulok, mert szorít a mellkasom, szerencsére csak 14-ig dolgozom, a  suli miatt. Tehát délután iskola, ez azért feldob némileg. Az új tanár élete az alkohol körül forog, szenvedélyes alkoholgyűjtő, mikor azt mondja már csak 2 percet beszél még egy óráig nyomja a különböző alkoholokról.

Óra után még elértem az esti fél kilences edzést, így legalább jól zártam a péntek estét.

Hatodika

Szombat, önkénteskedés, ebéd az állatkertben, séta a szabad levegőn, beszélgetés - olyan vagyok, mint egy igazi ember. Délután átmegyek robotba - munka éjfélig - de azért szuper, nyugi az irodában, végre egyedül.

Hetedike, Vasárnap

Korán kelés, cross edzés. "Kedvenc haverom" ilyenkor nem jár, és ma pont alkalmam nyílt megismerkedni egy másik sráccal. Lehet, hogy ebben az évben rám jön a társalgás idegenekkel?

Aztán bevásárlás az ebédre. Délután a nagy lustálkodás, angolozással az ágyban.

Megnéztem az Ida című művészfilmet, egészen lekötött, mostanában pedig alig érdekel film.

Este Jared Letot hallgatom. Néhol egész tinilányos, de mindegy. Az emosakat azért inkább ignorálom, most az nem kell.

Január elsején egy szuper edzéssel zártam az év első napját. Amikor megérkeztem az edzőterembe, a lányok lelkesen beszélték, hogy az is motiválta őket, hogy az év első napjai meghatározzák az évet. Szóval az elseje = január, másodika = február stb. Ezt a hiedelmet/ vagy babonát :) már én is hallottam és hiába a hitetlenségem, azért szoktam gondolni erre minden év elején. Csak az a baj, hogy sosem jegyzetelek, így nem adnak semmilyen tanulságot aztán az évemre. De most!

Elseje

Nagyon sokáig aludtam, habár ezt nem szerettem volna, de mindig úgy vagyok vele, hogy ha jön egy kis szünet és nincs a kényszer a korai kelésre, akkor átállok a hajnali 1-2-3 óráig ébrenlétre, majd a délelőtti hosszas alvásba. Ezt nagyon nem szeretem, de bárhogy is, így alakul. Ilyenkor kihagyom a reggelit, mert olyan közel az ebéd. Egy rövid tornával indítottam a napot, aztán csomagoltam, mert délután utaztam Budapestre. Az út szörnyű volt, mindig ideges vagyok attól, ha vissza kell jönnöm. Szinte mindig van baleset az autópályán, vagy valamiért nincs haladás. Az esti edzést éppen elértem, az jó volt. De nehéz is, mivel majdnem 2 hét kimaradt, fájt a derekam a kettlebelltől. Aztán hazaértem kb. 21 órára - és az alvás nem ment, de kimostam egy adag ruhát.

Másodika

Hétkor keltem, főztem egy teát és kiporszívóztam a lakást, majd fel is mostam, ahol kell. Aztán indultam a szokásos önkéntes munkámra. A kert szép volt, de semmi télies élmény, mint ahogy volt pár éve, ehelyett minden csupa sár. Kicsit untam az önkénteskedést, mert az esős időjárás miatt nem volt tennivaló. Ebédeltem, majd meglátogattam a Karácsonykor született kis gorillát. Sajnos csak kivetítőn lehetett látni, meg kordonnal el is van zárva, de jó ez így, nem kell zavarni az állatokat. Utána meglátogattam a szurikátákat, az eső miatt ők is behúzódtak az ablakból figyeltek valamit nagyon.

Munka után elmentem bevásárolni, óriási leárazások, de túl hosszú sorok is. Egy dolgot akartam azért így is venni, edzőruhákat, mert azokat állandóan mosni kell, sosincs elég és valahogy ki is kopnak a hordhatóságból. Mivel ezek nem olcsó ruhák, féláron érdemes beszerezni.

Este ismét edzés, még mindig nehéz volt, de sokkal jobban bírtam, mint azok, akik nem jöttek el elsején és az elsejei magamhoz képest is jó voltam.

Még muszáj elmondanom, hogy másodikán összetört a szívem. Kicsit nevetséges leírni, de így alakult és mivel még harmadikán is ezen bosszankodom, ez szempont. Úgy volt, hogy úgy november végén, vagy december elején, már nem is emlékszem :) - feltűnt egy srác az edzésen, és mindig a nyomomban volt, mindig nagyon udvarias volt, úgy futott utánam, elpakolta helyettem az edzőcuccaimat - és én ehhez a figyelemhez hozzászoktam, nagyon hízelgő volt. Tudni kell, hogy én nem szoktam az edzésen ismerkedni és ritkán is beszélek bárkivel, mivel éppen odaérek bemelegítésre és edzés alatt meg ugyebár edzek. Egyébként az introvertált személyiség mintapéldánya vagyok, ez a srác pedig pont az ellenkezője. Ő mindig a középpontban van. Na mindegy, úgy hozzászoktam, hogy valaki beszél hozzám, hogy egy idő után igényeltem is és időnként direkt korábban mentem, hogy még a bemelegítés előtt köszönjek neki. Meg egy kicsit több edzésre is mentem, mint szoktam. És aztán jött a nagy ünnepi szabi :) Elsején nem jött, másodikán jött, de úgy tűnik amíg nem voltam felszedett még 2-3 lányt (mármint erre a cukiskodásra, amit velem is szokott tenni az edzésen), ami már így szinte hárem és ez most nem tudom mimet törte össze a hiúságomat, vagy a szívemet, de nem jó érzés. Szerintem röhögne mindenki, akinek elmesélném, úgyhogy lehet nem is fogom.

Este nem tudtam aludni. Nem a fentiek miatt, de jöttek a halálgondolatok, pedig megfogadtam, hogy küzdök. Megnéztem pár TEDx előadást mire elaludtam. Kb. reggelre.

Harmadika, Szerda

Dolgozni mentem a real world-be, pontosan 7:17-kor keltem, ami azt jelenti, hogy 10 percet késtem az évi első munkanapomon, mivel nem bírtam átállni az éjszakázásból.

Mint mindig, a munkahelyen év eleji káosz, értelmetlen első meeting stb. És lecseszett a főnököm. Mit gondoltok miért? Mert az ünnepek alatt készültem az év elejére, és az ügyfeleknek írtam egy 10 oldalas tájékoztatót, amit ki is küldtem. Szóval, ha nem teszel semmit az ügyfelekért, az lenne a jó? Nem, nem így van, szerintem féltékeny a főnököm és ezt nem csak ma vettem észre. Délutánra azért összeszedtem magam, és mondtam neki, hogy még mikre kellene szerintem figyelni az irodában stb. Nem hiszem, hogy az lenne a jó irány, ha mindenki le@rna mindent, mint a csajok.

Este iskola volt. Lehetett jelentkezni nyelvvizsgára, habár fogalmam sincs mikor készülnék ide, de mivel 3-a jelentkezési határidő - kitöltöttem a jelentkezést, aztán meglátjuk. Tehát ma vakmerő voltam. És még páran a csoportból, aztán kicsit pezsgőztünk is. Ez és persze a társaság feldobott.