Már nem is részletezem naponként a második hetemet, elég annyi, hogy az elsőnél durvább volt. Valószínű a kimerültség, vagy alapból ilyen a személyiségem, de totálisan ingerült vagyok ebben a helyzetben. A cégek nőnek, duplázódik a munka és az én életem fogy egyre. Hová lehet még ezt fokozni?

Nézegetem az álláshirdetéseket, hátha kirúgnak, (vagyis, ha felmondanának jobban járnék, mintha én tenném). Az önbecsülésemnek nem tenne jót, de van egy pont, amikor már olyan közömbössé válik az ember. Az a baj, hogy ilyen állások vannak tömegével, amim nekem is van.

Eddig olyan fantasztikus a 2018!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.