Scorsese filmjei közül a Lidérces órák a kedvencem, amennyire egyszerűen indul, annyira abszurd irányt vesz, ilyen film kevés van. De most nem erről lesz szó, hanem a Vinylről, vagyis a Bakelitről, ami egy sorozat, Scorsese ötlete alapján.

Már annyiféle sorozat van, olyan is sok, ahol menő a dekadens életmód stb, ez is elúszna közöttük, egy-két dolog emeli ki, amik miatt nézem:

1. Andy Warhol

Igen, benne van Andy Warhol, és a The Velvet Underground is. Amúgy nem hiszitek, de meglepően sokan nem ismerik Warholt. A mai edzés után egyébént semmin se csodálkozom, mert valaki kijelentette, hogy sem a Védett férfiakról, sem Robert Merle-ről nem hallott még. És még rólam mondják egyesek, hogy a Holdon élek.

Így néz ki Warhol a sorozatban:

2. Ernst (Carrington Vilmont)

Ha Ernst és Warhol nem lenne, az egész sorozat tőlem menne a süllyesztőbe. Ernst egyfajta Warhol utánzat-szereplő, sokan ösze is tévesztik vele. A második részben is bejött, de igazán a hatodik az, amit a végletekig lehetne mesélni. Ez a rész Scorsese igazi arca, egy Lidérces órák utánérzés. 

Ernst halott ember, tehát úgy sejtem, nem fogjuk eleget látni ebben a sorozatban. Tetszik az a humor és gúny, szomorúság, ahogy a halált kezeli.

Ernst igazán a kor embere, tekintsük meg ezt a hajat, vagy parókát, sok-sok kép, a kedvenc szereplőmről:

3. Zene

Pl. ez a David Bowie-feldolgozás jobb (nekem jobban tetszik, mert egyszerűbb), mint az eredeti:

A The Velvet Undergroundból csakis az eredetit ajánlom, ahhoz nem mert a sorozat sem annyira hozzányúlni. Egyébént rengeteg iszonyatosan jó zene van a sorozatban, nem is győzöm megjegyezni.

Szóval itt egy darab az eredeti The Velvet Undergroundból: 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.