A táj felszínének fele megváltozott Európában 1900 óta. A térképen a piros a településeket, a világoszöld a gyepet, legelőket, a bézs a mezőgazdasági területet, a sötétzöld az erdőket, a kék a vizet, a szürke az egyéb területeket jelöli.

Forrás.

Minket magyarokat nem említenek a Spiegelben, pedig nálunk a példában felsoroltakhoz mérten is legalább olyan jelenős változás állt be. Persze, most nem is vagyunk közkedveltek Európában, de talán nem fognak nagyon utálni, ha úgysem lesz Déli-Áramlat. Az erdőterület aránya Magyarországon 1920-2013 között 11,8%-ról 20,8%-ra nőtt az államilag, illetve az Európai Unió által támogatott, és a rendszerváltás óta főleg magángazdálkodók által kivitelezett erdőtelepítési programoknak köszönhetõen.

De nézzük Európát. A kontinens zöldebb lett. Az erdők területe egyharmaddal nőtt.

Korábban a fa alapvető gazdasági termék volt. Rengeteg mindenre használták a bútoroktól kezdve a vasút- és hajóépítésig. Ez vezetett odáig, hogy 1900-ra igen lecsökkentek az erdők.

Később sok országban felismerték, hogy a faanyagot védeni kell. Különösen a II. v.h. után felerősödtek az újraerdősítési programok, melyek máig is tartanak. A középhegységekben több mezőgazdasági területet beerdősítettek. Nagy-Britannia és Hollandia (egykori hajós nemzetek), akik a fát nagy mennyiségben használták hajóépítésre körülbelül 2%-ról 11%-ra növelték erdősültségüket. Továbbá Vaucluse (Franciao.) tartomány hegyláncai 110 éve még meztelenek voltak, de időközben újratelepítették.

Maga a természetes felszínborítás egyébként nem változik lényegesen. Nagyobb területen csak jelentős környezeti változások miatt, pl. árvíz, erdőtűz miatt változhat. A változás tehát jórészt az emberi beavatkozás eredménye. Európában nincs is olyan terület, melyet ne ért volna emberi hatás (többször is). A Ruhr-vidék jelentősen bővült az iparosítás miatt. Almeriában és El Ejidoban, Spanyolország déli részén, hatalmas termőterületek keletkeztek a zöldség-gyümölcs termelés során - a sivatagi területeken. Hollandia nagy területeket nyert a vizes élőhelyek lecsapolása és a gátépítések révén.

Az újraerdősítés még mindig erős. A Szovjetunió összeomlásán és az EU agrárpolitikáján át a kilencvenes évek óta a mezőgazdasági területek és legelők igen dinamikus újraszervezését látjuk. Romániában és Lengyelországban több korábbi állami mezőgazdasági terület a kilencvenes évek után elvesztette versenyképességét. De nem csak a kontinens keleti részén hanyatlik a mezőgazdaság.

Ezzel szemben a legtöbb régióban, szinte egész Európában a magas termelékenységű területek mezőgazdaságát kiépítették, míg a kevésbé gazdaságos és nehezen megközelíthető területeket feladták és ezek újra "kizöldültek". A felhagyott területek ugyanis lassan beerdősülnek.

A haladás oka a mezőgazdaságban a műtrágya, az új gépek, öntözési módszerek, amelyek úgy növelik a termést, hogy közben kevesebb területre van szükség. Ezenkívül Európa nagyobb menniségű terményt vásárol más kontinensekről.

A mezőgazdaság azonban a növény- és állatvilágot kiszorította, a környezet elszegényedett. Erdeink gyakran fajokban szegény ültetvények, monokultúrák. Az urbanizáció szétvágja a tájat, a természetes élőhelyeket elválasztja egymástól. Az aszfalt lezárja a talajt, a víz a folyókban koncentrálódik, s ez felerősíti az árvizeket. Dél-Spanyolországban, a mezőgazdaság extrém mennyiségű talajvizet fal fel, a vízszint aggasztóan csökken.

Az erdők mellett a városok területe is megnövekedett, 1900 óta mintegy kétszeresére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.