Idén sem írtam eleget erre a blogra, helyette rengeteget dolgoztam. Eltervezek mindenfélét, több dolgot is bevállalok egyszerre, és ennek igazából nincs mindig olyan jó eredménye, mint amit szeretnék, csak valami közepes. És aztán csak azt érzem, hogy még mindig kevés vagyok, még mindig nem értem el, amit szeretnék. De talán, addig jó, amíg vannak még célok, mert aztán, mire lesz jó az életem, ha már semmim sem marad?

Bár megdicsérhetném magam, mert amit kitűztem, hogy nemzetközi könyvelő leszek, az már megvan, és igyekeztem emellett angolozni is, habár nem eleget. Emellett úton vagyok afelé, hogy szakértő legyek - erről valamiért nagyon álmodtam régen és persze, azért még most is. (De időnként már kételkedem, hogy minden olyan hasznos-e, amibe belevágok, mint azt képzelem).

Na és most, mibe vágtam bele? A Spartan Race-be. Még nem meséltem el elég embernek, tehát itt is közzéteszem. És hogy mi is ez? Ez lenne a csúcsa annak, amit az edzőteremben végzek, .. és hát mindig is spártai harcos akartam én lenni. Vannak ugyan saját kedvenc edzőim, de nekem ez sem elég, itt van még Domonkos Dávid, aki a gép előtt is motivál. Tulajdonképpen együtt készülünk a versenyre, csak térben és időben máshol :)  Nézzétek meg a videót, ebből minden kiderül:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.