Részben olyan a könyv, amilyenre számítottam, részben nem.

Nagyon más egy szépirodalmi műhöz viszonyítva, nincs a megfogalmazásban sehol olyan részletgazdagság, de aki beleolvas, úgyis látja ezt, semmi kötöttség, mint ahogy én is írogatok itt, de annál sokkal lazább. Könnyű, csak siklani kell a mondatokon, olyan mintha Sorel beszélne, elmondaná, milyen volt a gimiben, aztán a főiskolán, majd olimpikonként és riporterként, stb,... csak hát az a probléma, hogy olyan mintha nem magáról beszélne, hanem valaki másról, meg név, nevek nélkül (igen sokat ront az olvasás élvezetén a céltalan rövidítés). Nem Sorel a magyar Kerouac, de szerintem nem is ez volt a célja.

Az egész csak 200 oldal, ha ennél több lenne, akkor már úgy éreztem volna túl sok a fecsegés.

Az igazság az, hogy a könyv előtt nem is tudtam, ki az a Kembe Sorel-Arthur. Lehet, hogy ez így teljesen szánalmas, de tényleg szinte semmit, arra emlékeztem, hogy sportoló, de arra nem, mit sportol. Amikor hétvégén láttam (még akkor a könyv nem volt a birtokomban), arra gondoltam, hogy igazából magyarnak néz ki, és amikor megszólított, meglepően semmi külföldies nem volt benne. A bőrszínéről pedig, habár a könyvében sokan "négerezik", nem igazán fekete, a vonásai, ahogy a borítóképen is látszik, és élőben is, részben afrikai, részben európai.

Aztán, amikor meséltem az embereknek, hogy voltam az Afrika Expón, érdekes módon, mindenki mindent tudott Sorelről, akivel csak találkoztam, hogy a tv-ben szerepel egy sorozatban, és tényleg sportolt, de általános vélemény szerint, nem megérdemelten került az olimpiára. Ezek a dolgok derülnek ki a könyvből is, meg is állapítottam, hogy úgy néz ki, a legöbb ember, aki nézi a tv-t, annak nem sok újdonság van a könyvben. De mindegy, nekem új volt a történet. Viszont én abban bíztam, hogy több dolog lesz benne Afrikáról. De nem, a könyv nagyobbrészt a Magyarországon történtekről szól, főleg arról, hogy mi magyarok mennyire rasszisták vagyunk, illetve, hogy vannak ilyen emberek, és előítéletek, jellemzően mindenhol.

Véleményem szerint nem feltétlenül raszisták a magyarok, én inkább xenofóbnak nevezném, ami nem pont ugyanaz és nem a bőrszínnek szól.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.