Az afrikai állatok, természet régóta érdekel, de arra igazán nem szoktam még gondolni, hogy el is utazzak valamelyik afrikai országba. Remélem, azért egyszer majd megtehetem.

Az utóbbi egy évben egyébként lélekben közelebb kerültem Afrikához. Azelőtt ugye csak a természetfilmek voltak nekem. Tavaly azonban a Fehován a sok afrikai vadászati lehetőség mellett volt egy afrikai divatbemutató is. Míg nem költöztem a fővárosba még arra sem gondoltam soha, hogy egyszer divatbemutatót fogok látni élőben, sőt saját ruhát fogok készíttetni. Persze a Fehovára sem ezért mentem, és igazából azóta sem láttam ilyen bemutatót, de már van néhány afrikai ruhám.

A fotókat a facebookról töltöttem le, most nem fényképeztem.

Idén az Afrika Expora mentem nem pedig a Fehovára, de ez azért is történt így, mert az utóbbira nem értem rá.

Őszintén szólva kicsit másnak képzeltem ezt az egészet. Ez igazából egy nagy utazáskiállítás volt, melynek csak egy apró szigete volt az Afrika Expo. A hatalmas csarnokban rengeteg utazási iroda állított standot, így tulajdonképpen egy rakás prospektust be lehetett szerezni itt egy helyen, amit minden utazási irodában is lehet. Ehhez különösebb kedvet nem éreztem. Bizonyos helyeken volt a prospektusokon kívül más is, pl. az Indonézeknél megkóstoltam a gyömbéres teát és kaptam egy cukorkát, amit pont most vettem elő, ez is gyömbéres - nagyon szeretem a gyömbért - pont olyan csípős a cukorka, mint a friss gyömbér. Egész nap nem ettem, így egy szlovén utazási iroda fél sajtkészletét elfogyasztottam, mivel éppen úgysem kóstolta senki, összesen háromféle sajtot, amit apró kockákra szeleteltek és megkóstoltam a libatepertőt is valahol.

Az Afrika Expo kis részlege volt természetesen a legjobb.

Nem töltöttem ott az egész napot, de az alatt az idő alatt, míg ott voltam, volt pl. koncert.

Az alábbi képen látható alulöltözött tag lelkesen ugrált és néha szaltózott, nagyon élvezte, utána az egyikük tartott egy kis beszédet.

Néha rá akarta venni a közönséget, hogy énekeljen, de nem nagyon volt senkinek bátorsága. Persze attól még tetszettek a mindenkinek. Az afrikai származásúak voltak a legfeloldottabbak, egy öltönyös úr nagyon vicessen elkezdett táncolni egy idő után.

A banda.

Szilasi Ildikóval még tavaly találkoztam a Fehován, és Kembe Sorel.

Valószínűleg egy borítékolhatóan búlváros darab Kembe Sorel könyve, ilyeneket nem szoktam olvasni,  de kicsit érdekel a történet, szóval bele fogok nézni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.