Még utoljára írok erről a trilógiáról, amelyben - nem tudom, hogyan történhetett - benne van az életem egy része.

Ez az alábbi illusztráció nem nagyon illik a könyvhöz (talán nem is ehhez készült). Nem képzeltem rajzoknak a szereplőket, főleg, így ránézve ellentétben áll azzal a sok szörnyűséggel, ami még itt le van írva. Az emberi gonoszság, ami mindenhol jelen van, megront és még egy kút mélyén se tudunk elmenekülni előle - nem nagyon jön össze a rajzok kedvességével.

Vataja Noboru a mélységes démoni erőket képviselő politikus az apám alteregója. Nem is lehet szavakba önteni a bűneit, aki megtapasztalta sem tudja, mi történt vele valójában. Pl. elcsúfította Kumikót (felül a második) és elragadta valahová, elzárta világtól.

De hiába van benne az életem, a problémáim tükre, rajtam nem segít. Én ugyanazt teszem, amit Kaszahara Mei. Menekülök.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.