Legutóbbi állástémás posztomat alig merem folytani, mert nincs még vége a történetnek. A lényeg, hogy kerestem, engem is kerestek és végül úgy döntöttem, felmondok. Persze, nem engedtek el, de ezt nyilván nem tehetik meg, így a lehető legrosszabb opció maradt, aláírattam a felmondást és le kell töltenem a 30 napot, abból semmit nem engednek el, és természetesen nem bánnak velem túl szépen ez idő alatt, de kibírom. 

Az interjúkon a teszteket további tesztek követték, de azt hiszem, mindenhol az első, a szakmai teszt volt a vízválasztó. Olyan helyről is visszahívtak, ahol én úgy éreztem, túl nehéz volt és nem sikerült túl jól. Az ezt követő megmérettetésre már nem tudtam készülni, habár szerettem volna :) IQ, vagy numerikus teszt, pszichológiai, vagy személyiségteszt, attitüdteszt, mindegyiknek volt valamilyen elnevezésre, nem emlékszem pontosan, az értelmüket sem tudom. A lényeg, hogy úgy gondoltam, hogy ezekre is jó lenne készülni, de igazán nem tudok és az érzés, hogy esetleg nem leszek jó pont ezeknél, akkor már nem tudom, hogyan lehetne rajtam segíteni. Például a személyiségteszten simán kiderül, hogy igazán zárkózott vagyok, asperger szindrómás, nagyon elzárkózom az érzelmektől stb, biztosan ki is derült, akármilyen is vagyok, vagy nem vagyok, de mivel átmentem a teszteken, vagy elfogadták, vagy nincs is semmi bajom.

Végül a döntés a legnehezebb.

Az a helyzet, hogy munkára nem tudok nemet mondani, de most nem lehet több helyen igent mondani, mert mindegyik teljes állás, nagyon kínosan érzem magam. Már megbántam, hogy ennyi interjúra elmentem, nem volt szükséges. De igazán nem volt rossz, csak az a része, amikor esetleg nekem kell nemet mondani. Ehhez nem vagyok hozzászokva és rosszul érzem magam.

Döntöttem. Most már csak nagy a kétség, hogy ez a döntés jó lesz-e nekem. 

Azt mindenhol levágták, hogy nincs önbizalmam. Mindenhol elmondtam, hogy nem is értem, miért hívtak vissza, nem írtam én olyan jó tesztet. Azt mondják nálam jóval tapasztaltabbak írnak semmit a kérdésekre. Azt mondják kifejezetten a tesztem miatt hívtak vissza, a tapasztalatom az semmi. 

Tehát az önbizalmam eddig sem volt magasan és most a jelenlegi munkáltatóm ezt úgy látom, még igyekszik jobban aláásni, amiért elmegyek. Azóta nem tudok semmit jól csinálni, a többiek nem kapnak elég munkát, én viszont az enyémet nem győzöm (de emiatt már nem akarok nekik ingyen túlórázni). És persze semmi sem jó, bármit csinálok. Meg is jegyeztem a könyvizzsgálónak, hogy készüljön fel, hogy miattam rossz az egész évi könyvelés, de csak nevetett, azt mondja az neki teljesen mindegy, ő majd csak egy záradékot ír. 

A helyemre nem találtak senkit, a kollégámnak, akinek átadtam a munkát, úgy döntött, szintén felmond. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.