Az álmommal kezdődött, melyben valahol a világvégén feltörték az autómat (tényleg a világ végén és csak egy túrafelszerelés volt nálam) és szinte időm se volt kétségbeesni, ott termett Szabolcs a számviteltanár azzal a szöveggel, hogy gond egy szál se, mehetünk busszal is, és egyúttal értékhelyesbítsük a Polgár után eső zöld raktárépületet. Igen ám, de pénz sem volt nálam és nála se, tehát jegy nélkül felszálltunk a Debrecen-Miskolc buszjáratra. Én extra kínosan éreztem magam, amiért nem volt jegyünk, beolvadtunk ezért a szélvédőbe. Ekkor végre megszólalt az ébresztőórám.

A nap többi része jelenleg már a múlté, 20-a az annyit jelent mint áfabevallás, majd iskola és azt hittem ezzel vége, de nem..., mert a napra az tette fel a koronát, hogy kizártam magam a lakásból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.