Egyszerűen nem tudtam felocsúdni a film végén. De mások sem.

Ott voltam, ott voltam a filmben és éreztem, hogy mind halottak vagyunk. Hogy nem is az élniakarás tart életben, hanem egyéb dolgok, amiket tennünk kell, a kötelességek. Magamra ismertem Saulban. Nem teljesen épeszű és sodródik, a képzelete irányítja. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.