Természetesen örülök a kedvenceim sikereinek, de mindig mindenben pesszimista vagyok, és néha sajnos gonosz, merev és stb. de igyekszem javulni.

Még ugyan közel se olvastam az összes Murakamit, és nekem egyelőre ő ne legyen Nobel-díjas író, nem illene a sorba.  Az már más kérdés, hogy nem értem az állandó pletykát, mert Murakami túl könnyed és populáris, álmodozó, nem egy kimondott Doris Lessing. (Lessinggel sincs semmi bajom, de mikor olvastam, nem voltam elég felnőtt hozzá és még nem is leszek az egy darabig).

Az alábbi könyvet olvasom egyébként (ebook formában, mert a könyv tényleg drága) és elég lassan haladok vele. A főszereplő egy jogász és én emiatt mindig a konzulensemnek képzelem őt, pedig nem is biztos, hogy illene rá a szerep, de mégis. Nem nagyon haladok az olvasással, habár varázslatos a könyv, az eddigi legjobb, amit Murakamitól ismerek, de nekem sajnos (vagy nem sajnos) mindig tanulnom kell.

Azt is szeretem Murakamiban, hogy annyira zárkózott és elhidegült szereplői vannak. A fenti mosolygós képről ezt persze ki gondolná róla? De azt olvastam, hogy pl. többször mondta, hogy nem a legjobb döntése volt a házasság. Ezt biztosan rosszul eshet a feleségének olvasni, egyszóval kegyetlen, jó lenne ilyen dolgokat inkább nem tudni róla. És ez is: "Hozzászoktam a magányhoz, szeretek egyedül lenni". Ettől függetlenül a regényeiben mindig van szerelem és ezekről is rengeteget lehetne beszélni. 1Q84 -a két szerelmes 10 éves koruk óta szeretik egymást titokban, csak maguknak bevallva, annak ellenére, hogy gyerekkoruk óta nem is látták egymást. A világvégéről meg túl nehéz röviden nyilatkozni, az érzelmeik szétoszlanak a betűk között, alig látszanak. De sokan szeretik Murakamit és nem is kell magyarázni, külön bolygón él, a könyvekkel pedig bizony, hogy mi is beleshetünk oda és elmenekülhetünk a valóság elől.

Ezt pedig itt alább a könyves.blog-ról idézem, a Murakami imád vasalni c. cikkből:

• Kiderült, hogy Murakami azért nem kedveli az E/3.-t, mert úgy érzi, ha harmadik személyben beszél hőseiről, az olyan, mintha lenézné őket. Szeret ugyanazon a szinten állni szereplőivel, mert szerinte így demokratikus. Mióta az első regénye 1979-ben megjelent, minden könyvét E/1.-ben írta - az első harmadik személyben elmesélt történetére húsz évet kellett várni, ez volt a Kafka a tengerparton.
• Amikor fiatalabb volt, épp olyan szeretett volna lenni, mint A kurblimadár krónikája című regényének főőpse, Toru Okada. Egy nyugodt ember, békés élettel. A tervét végül nem sikerült megvalósítania, hála a könyveinek.
• Imád vasalni.
• Nem szeret erőszakról és szexuális zaklatásról írni, de van, hogy a történet megkívánja. A kurblimadár szörnyűségei miatt még a fordítók is panaszkodtak neki, pedig szerinte megírni sokkal félelmetesebb az ilyesmit, mint lefordítani.
• Megszállottja a kútnak, az elefántnak, a macskának, a hűtőszekrénynek, a vasalásnak, ám nem tudja megmagyarázni, hogy miért.
• A kutakhoz például annyira vonzódik, hogy nagy álma egy kút alján üldögélni, elszigetelve mindentől.
• Élete tele van furcsa véletlenekkel. Edinburgh-be például egy olyan tolmács kísérte, aki korábban pincérként dolgozott Murakami, és felesége Yoko jazzclubjában, a Peter Catben.
• És hogy mi a legjobb Murakami szerint abban, ha az ember író? Hát az, hogy nem kell ingáznia, nem kell értekezletekre járnia, és nincs főnöke.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.